JAPÁN AKITA INU

Az akita vagy akita inu (gyakran az írásjegy másik olvasata szerint akita ken) egy Japánból származó kutyafajta. Neve az Akita nevű japán tartomány és az inu (japánul -kutya) szóból tevődik össze. Nevezik még Matagi inu-nak a medvevadász múltja után. Az Akita a szamurájok kutyája volt, japánban az egészség és a jólét jelképe. 1999 óta megkülönböztetik az akita inu és a nagy japán kutya néven elfogadott amerikai akitának is nevezett fajtát.

Az amerikai akita nagyobb vaskosabb fajta, sötétebbfej.Az akita nagy, erős felépítésű kutyaként van leírva. A leírás fontos jellemzői a felálló, relatívan kicsi, enyhén előre döntött fülek, csavart farok és nyugodt jellem. A szőrzete egyenes, sűrű, puha, gyapjú alszőrzettel, melyet évente kétszer vált. Tipikus színezésének tartják Japánban a pirosat világos maszkolással, a csíkosat és fehéret (kivéve a fehéret urajiro-val - nagyon halvány szőrzet a pofa oldalán, nyakán, mellén, hasán, a farok alján és a lábakon.) Szabvány szerint az akita nagyon intelligens kutya, amely kitűnik nemességével és büszkeségével. Nagyon tiszta kutya, a higiéniai szokások elsajátítása nála sokkal könnyebben történik, mint más fajtáknál, további előnye a tipikus kutyaszag hiánya. Aki valaha is tulajdonosa volt egy akitának, igazolni tudja, hogy tulajdonságai sokkal terjedelmesebbek. Az akita abszolút hűséget tanúsít családja felé, kötődik hozzá és szót fogad neki. Nem egy olyan kutya, melyet megetetünk és utána meg lehet róla feledkezni. Az akitának szüksége van arra, hogy a család részévé váljon, kívánja a gazdik szeretetét. Nagyon kellemes társ. Nyugodt, kiegyensúlyozott, bátor kutya, amely tökéletes védő ösztönnel rendelkezik. Azonban az akiták két dolgot nem szeretnek: az olyan tulajdonost, aki túlzottan kényszeríteni akarja őket valamire, és a többi nagy kutyát (ez függ az egyed tulajdonságaitól), amelyek rögtön nem alázkodnak meg előttük. A nevelési módszereknek motiváláson, türelmen, nyájasságon, állandóságon és következetességen kell alapulniuk. A mai időkben családi társkutyaként, kísérő kutyaként vagy őrzőkutyaként találja meg helyét.

Fajtagazda ország:Japán

Osztályozás Csoport::5.Spiccek és ősi típusú kutyák

Szekció:5. Ázsiai spiccek és rokon fajták

Osztályozó szervezet: FCI

Érvényes standard: magyar

Több néven is ismeretes: - japán akita - akita inu - matagi inu

Előnyei : Erős és bátor Könnyen képezhető Elsőrangú házőrző Sokoldalú vadász és apportőr Jó temperamentumú Intelligens Nagyon hűséges, de csak gazdájához Feleslegesen nem ugat.

Megszívlelendő: Erélyesen, de kíméletesen kell fegyelmezni.

Leírás: Az akita inu a legismertebb a japán spiccfajták közül, de a nemzetközi porondon csupán a közelmúltban jelent meg. Az Egyesült Királyságban és Amerikában az elmúlt években mutatták be kiállításon, s a japánok mindent megtesznek, hogy javítsák fajtatiszta állományukat. A vaddisznó-, őz-, sőt feketemedve-vadászatra kitenyésztett akita inu kétségtelenül hajlamos a szilajságra, de könnyen képezhető, és általában kiegyensúlyozott temperamentumú.Más kutyákat egyéb állatokat zsákmánynak tekinthet, ha nem velük együtt nevelkedett.Idegeneket nehezen tűr meg maga körül,természetéből adódóan védi területét (erre külön képezni nem ajánlott).A tanítást feltétel nélkül a gazdának kell végeznie, nem szabad kutyaiskolába adni.Rendkívül intelligens, könnyen tanul,de sűrűn előfordul ,hogy makacskodik. Az Akita nagyon család centrikus imád a gazdájával (ival) együtt lenni, nem érzi jól magát egymagában. Egy japán kormányrendelet a nagydíjas akitákat nemzeti kinccsé nyilvánította.,

Színek: vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. A fent jelzett színeknél (kivétel a fehérnél) „urajiro”nak kell lennie. urajiro: fehér szőrzet a pofa szélső oldalain és az arcon, az állkapocs alatt, a torkon, a mellkason és a hason, a farok alsó vonalán és a lábak belső oldalain. . Farkuk hosszú, felfelé göndörödik. Szemük mélyen ülő, kis méretű, sötétbarna és fekete körvonala van. Orruk nedves fekete vagy a fehér színűnek hússzínű is lehet. Szájuk fekete, nem lóg lefelé, nyelvük rózsaszín. Fülük egyenesen áll felfelé, vagy kissé előrefelé mutat. Fejük alakja felülnézetből egyik csúcsán levágott háromszögre hasonlít.

Méret: A kan magassága 67 cm, a szukáé 61 cm.

Testsúlya: 30–45 kg.

Várható élettartam:10-12 év

Mozgásigény: Nincs szüksége sok sétáltatásra, de nem lehet kennelben tartani.

Szőrzetápolás: Átlagos mennyiségű alkalmankénti(1,2 hetente) kefélésből áll. Tavasszal és ősszel szőrzetet vált.

Etetés: Jó minőségű száraz , vagy konzerv kutyaeleség (lehetőség szerint kerülni kell a szóját, inkább rizs). napi adagja kb: 0,5 kg

Érdekesség: Az AKITA INU a világ legrégebbi kutyafajai közé tartozik. Neveléséről szóló dokumentumok fellelhetők egészen a 15-ik századig, de a csontvázleletek sokkal régebbi eredetről tanúskodnak. Bizonyára léteztek hasonló külsejű kutyák Japánban már több mint 5000 évvel ezelőtt is. Az akita elnevezést a japán Akita prefektúra (megye) után kapta, amely a Honshu sziget északi részén található. A fajta valószínűleg innen származik. Az INU szó kutyát jelent. Egyik kutyafaj sem rendelkezik ilyen drámai történelemmel és olyan nagy kulturális jelentőséggel, mint az Akita Inu. Japán területén kísérte az embert, segítő társa és barátja volt már sok-ezer évvel ezelőtt. Japán északi részén valószínűleg egyszerre jelent meg az ainok titokzatos nemzedékével, amely az egész keleti világban teljesen elmagányosított. E nemzedék utódai ma a Hokkaido szigeten és a Kuril szigetekdéli területein élnek, valamint Szahalin szigetén találhatók meg. Ezek a vadászok és halászok voltak a japán szigeteken kutyáikkal az elsők. A tisztelet, mely ezt az állatot illeti meg, egy legendából származik, mely szerint az ainok kutya és a nő kapcsolatából származó emberek. Az akitákat párosával használták vadászatoknál, hogy a medvéket vagy a fekete vadat sakkban tartsák, amíg nem jönnek meg a vadászok. A legtöbb feljegyzés az akiták nemes japán feudális családoknál történt tenyésztéséről a 17. századból származik. Az Edo időszakban a Tokugawa és a Taisho családok uralma alatt (1603-1925) kezdődött az akiták szelektív tenyésztése, Tokugawa Tsunayoshi, az ötödik sogun 1687-ben kiadott törvényében utasítást adott összes alattvalójának, hogy kedvesek legyenek minden kutyához, mert ő maga a kutya jegyében született. Kutyaszeretete miatt Inu Kubó-nak nevezték, ami „kutya sógun"-t jelent. Tsunayoshi egyben elrendelte, hogy minden kutyát az „o-inu sama" megszólítás illet meg, ami „kutya urat" jelent. A következő időszakban az akitákat kutyaviadalokra használták, mindenekelőtt a szamuráj kutya társaként. A kutyák nagyon gyakran harcoltak, ezért a faj majdnem teljesen kipusztult. A harci kutyák iránti keresletet Tosa inu és más kutyafajokkal történt keresztezéssel elégítették ki, melyeket azonban nem tartottak sokra. 1900. körül kezdett kihalni a kutyanemzedék, és tipikus egyedek csak az Odate város környékén voltak fellelhetők Akita megyében. 1908-ban be volt tiltva a kutyaviadal. Izumi úr, Odate város polgármestere kezdte el népszerűsíteni az eredeti japán kutya tiszta tenyésztési vonalát. Ez lett az alapja a mai Akita Inu fajnak. 1927-ben alapították meg az Akita - Inu Hozonkai klubot (AKIHO) Odate városban. Ez a társaság vezeti a törzskönyvet és döntő befolyása van a fajta szabványának kialakításában. 1931-ben a japán Hirohito császár nemzeti emlékké és kinccsé nyilvánította (minden export be volt tiltva).</p><p>Ma Japánban az akitát a hűség kinyilvánításának szimbólumaként tekintik. Tokióban, a Shibuya vasútállomáson 1948. óta áll a "Hachiko" nevű akita bronzszobra, amely emlékeztető a kutya szeretetére és gazdája iránti hűségére.

                      

Hachiko egy tanár akitája volt, aki a Tokiói Egyetemen adott elő. Hachiko minden reggel elkísérte gazdáját az állomásra és délután újból üdvözölte. Uemo tanár úr 1925-ben szívinfarktus következtében meghalt. Azonban Hachiko még téz évig minden reggel és délután járt az állomásra, és itt várta a gazdit. 1935. 03. 07-én Hachikót holtan találták azon a helyen, ahol olyan sokáig és türelmesen várakozott. E kutyák odaadásának és hűségének emelt következő emlékmű a bronzból öntött tizenkét életnagyságú akita kutya, melyet a 60-as évek elején Hirohito császár hagyott felépíteni. Azoknak a bátor és derék kutyáknak az emlékére lett felállítva, akik 1957-ben egy japán tudományos expedíciót kísértek a Déli Sarkra. A rendkívüli kemény időjárási viszonyok arra kényszerítették az expedíció tagjait, hogy feladják a feladat elvégzését az út felénél és visszatérjenek. A helyszínen kellett hagyni a felszerelés egy részét és a kutyák csoportját. Három évvel később újból elindult az expedíció. Amikor elértek a helyszínre, boldog üdvözléssel rontott rájuk ez a 12 akita. A kutyák a túlélés érdekében azzal táplálékoztak, amit a parton vadászatuk során el tudtak fogni néhány száz kilométer távolságra az óceántól. Annak ellenére visszatértek azokra a helyekre, ahol az emberek elhagyták őket és várták visszatérésüket. Végül is kivárták. A második világháború az akiták tenyésztésére nézve katasztrófát jelentett. Tekintettel a nagy élelmiszerhiányra, a kutyák etetése bűnténynek számított és az állatokat megsemmisítették. Csak néhány egyed élte túl a háborút. Az odetei tenyésztők voltak a fő mozgató erő az eredeti, történelmileg megalapozott akita külső bevezetésében, a tömegesen szaporított keverékek helyett. Japán gazdasági növekedése teret biztosított e kivételes kutya megmentéséhez. Ebben az időben kiállításokon is értékelték a Kongo-go és a Kincho-go típusú kutyákat. Az AKIHO társaság tenyésztői egy veszélyes beállítottságra figyelmeztettek, amit ezek a keresztezett egyének jelentettek. Gömböc, nem elegáns hatalmas testalkat, színében a német juhászra emlékeztető, elfogadhatatlan volt. Az USA-ban ugrásszerűen megnövekedett a Dewa vonal kedveltsége, amit a katonák hoztak ide a második világháború befejezése után. Szerencsére találtak az USA-ban gondviselőket az eredeti japán típusú akiták részére. Los Angelesben megalapították az AKIHO társaság fiókját. E különböző tenyésztői irányelv eredményként két eltérő típus keletkezett: volt úgynevezett „japán" és „amerikai". A módosítás, amit a japán klub 1992-ben képviselt a fekete maszkos, hatalmas testalkatú és sötét színű akita végét jelentette. Az „amerikai" Mexikóban 1999-ben a JKC és az FCI egyezménye alapján önálló fajtaként ismerték el, Nagy japán kutya megnevezéssel. Ezzel az intézkedéssel különböztették meg az eredeti japán típusú Akita kutya tenyésztését a keresztezett „amerikai" típustól, ami Európában és máshol átfedődött. Az akita a szerencse és az egészség szimbóluma. Emberi szempontból a harmónia, a meleg, az enyheség, a szépség és az elegancia érzését kell kiváltania.

NEVELÉS

Az akita fajta nevelése következetességet kíván. Azon kívül szükség van a gazdi szeretetteljes és türelmes hozzáállására. Nem szabad akitánkat valamire erőszakosan rákényszeríteni. Megállapítható, hogy így csak megerősíti önfejűségét. Szeretettel, türelemmel, baráti hozzáállással és ésszerű szigorúsággal (ha egyáltalán szükséges) elérhetjük, hogy a kutyája végrehajtsa a kívánt utasításokat. Az akita mindent megtesz a gazdi szeretetéért, habár nem mindig az első szóra. Nagyon figyelmes, intelligens, de önállóan gondolkodó kutya. Ezért fontos, hogy élete első évében megfelelő nevelést kapjon és szocializálódjon. A fiatal egyed az alapvető szokásokat és a szocializálódást kis korában elsajátítja a tenyésztőnél. Körülbelül a 6- 7 hetes korában nagyon lassan kell megkezdeni a nevelését. A tényleges szocializálódás és nevelés a kutya 7 - 8 hónapos korától kezdődik. Ebben az időszakban lehetőséget kell biztosítani az ember-kutya kapcsolat kialakulásához, frekventált helyeket látogatni, ha megbízható és szocializált kutyát kíván felnevelni. Ezen alapelvek megsértése nagyon nagy hibát jelenthet. Amire az akitát életének első évében megtanítja, azt sohasem fogja elfeledni. Idegen emberekkel történő kapcsolat során sem veszíti el őrző képességét, s mint már ezt említettük, ez egy önállóan gondolkodó kutya, ő nagyon gyorsan képes egyedül eldönteni milyen helyzetbe került és annak megfelelően cselekedni. Annak ellenére, hogy az akita agy „önfejű" kutya, megfelelő vezetés mellett nagyon szófogadó és tanulékony. Minden utasítást képes nagyon pontosan végrehajtani. Nagyon fontos pontja a nevelésnek a kutyában tudatosítani az ő helyét az emberi „falkában". A gazdi mindig a falka vezető alakja (alfa), a családja a béta, és csak ezután következik a kutya. Ebben következetesnek kell lenni. Ennek elhanyagolása esetén a későbbiek során ellenállásba ütközhetnénk (ez az adott egyed jellemétől függ). Szükség esetén a leghatásosabb tenyésztő módszer a kutyát bőrénél fogva, a halántékán rendesen megrázni és hangsúlyozottan meginteni, „Nem szabad" vagy „Fúj" jelzéssel. Ha szükséges, a kutyát a hátára lehet fordítani alárendelt helyzetbe és a kéz ujjaival utánozni a harapást, ismét nagy hangsúlyt fektetve az intelemre. Semmi esetre sem szabad nevelési módszerként ütést alkalmazni kézzel vagy más tárggyal. Ez félelmet váltana ki a kéztől. Az első módszerrel eléri kutyájánál a tiszteletet (nem a félelmet) és megerősíti helyzetét a falka hierarchiájában. Ez a módszer más fajtákra is érvényes, az akitának viszont megvan az az előnye, hogy a falka hierarchiában állandó. Az a gazdi, aki következetes, foglakozik kutyájával, tapasztalatokkal rendelkezik, vagy megfogadja a tapasztalt tenyésztők tanácsait, annak nem kell látogatnia a kutyatenyésztő központot. A másik oldalról ez előnyt jelenthet, mert kutyája kapcsolatban lesz emberekkel és más fajtájú kutyákkal. Hangsúlyozottan figyelmeztetjük azonban arra, hogy olyan központot kell választani, ahol már rendelkeznek ezzel a fajtával kapcsolatos tapasztalatokkal, mert különben több kárt okozhatnak, mint hasznot. Problémák esetén mindig jobb felvenni a kapcsolatot egy tenyésztővel, és ha az nem tud tanácsot adni, akkor tapasztalt kutyatenyésztő segítségét kell kérni. Más kutyákkal teremtett kapcsolatoknál legyen mindig óvatos, mert az akita a kutyafalkán belül mindig domináns kutya (egyéntől függő) és nem kell eltűrnie bizonyos játékos megnyilvánulásokat vagy domináns viselkedést. További egyszerű, de hatásos segédeszköz a neveléséhez kis kortól megtanítani a kutyát arra, hogy a gazdi és annak családtagjai belenyúlhatnak az élelmet tartalmazó tálkájába (időnként az etetést kézből végezni). Ezt valóban kis kortól kezdve kell csinálni, hogy a kutya megszokja, és később nem okoz problémát az így szoktatott egyednek, hogy bármilyen nem kívánatos tárgyat vagy csemegét vegyen el. Ilyen módos is megerősíti pozícióját, a kutya tiszteli és Önhöz képest alárendelt pozícióba áll. A falka hierarchiájának megfelelően az etetést mindig a vezér egyedek végzik és így természetes módon erősítve van a kutyában az a tudat, hogy Ön a felülrendelt. A jól nevelt kutya hagyja, hogy a gazdi bármilyen csemegét vagy kedvenc tárgyát elvegye tőle ellenállás vagy rosszindulat, esetleg még morgás nélkül is. Egészében összefoglalható, hogy az Akita Inu nevelése nem sokban különbözik más fajtájú kutyáktól, de egy kicsit más hozzáállás szükséges. A nevelést nem lehet túlzott idomításra alapozni. Nagyon fontos, hogy a kutya gazdája szeresse őt és ezt akkor is tudomására hozza, ha az utasításokat jól végzi, meg kell dicsérni és jutalmazni kell. Elmondható, hogy egy jól nevelt akita egy teljesen kivételes, barátságos, megbízható, szófogadó, a gazditól érzelmileg függő kutya. Ez a fajta már évezredek óta az ember társa, mely teljesen más kultúrájú környezetből és nemzeti mentalitásból származik. Tanuljuk meg elfogadni ezt az örökséget. Ezután sokkal egyszerűbb lesz, hogy az akita tisztelje Önt.

Oldal: Japán akita inu STANDARD
Dubo Hobby Kennel - © 2008 - 2024 - worlds-canines-kennel.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat